Kodály Zoltán zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus Kecskeméten született. Apja Kodály Frigyes MÁV-tisztviselő, anyja Jaloveczky Paulina, mindketten műkedvelő muzsikusok. Kodály gyermekkorát Szobon, Galántán és Nagyszombatban töltötte, ez utóbbi város érseki gimnáziumában érettségizett. 1900-tól Budapesten tanul. A Zeneakadémián 1904-ben zeneszerzői diplomát kapott, 1905-ben a tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát, 1906-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1907-től a Zeneakadémián a zeneelmélet, 1908-tól a zeneszerzés tanára.
Kodály 1905-ben kezdte meg népdalgyűjtő útjait, majd 1906-tól Bartók Bélával együtt folytatták a gyűjtést. Mint zenetudós módszeresen gyűjtötte, feldolgozta és rendszerezte a magyar népdalokat. A magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát. 1910-ben volt első szerzői estje. Az igazi sikert a huszas évek hozták meg számára. 1925 táján irányult figyelme a gyermekénekkarokra, egyúttal az iskolai ének- és zenetanításra. Kialakította a zenei írás-olvasás tanítására szolgáló módszert. Új kóruskultúrát teremtett. Fáradozásainak eredményeképpen indult meg a rendszeres népzeneoktatás felsőfokú tanintézményeinkben. Nagy számban adott ki zenepedagógiai jellegű műveket.
Gyakran megfordult külföldön. Műveit mindenütt nagy megbecsüléssel fogadták. Fáradhatatlanul küzdött a helyes magyar nyelv és általában a nemzeti tradíciók megőrzéséért.
A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban elnökévé választotta. Kossuth-díjat (1948, 1952, 1957), 1965-ben Herder-díjat kapott. Több egyetem díszdoktorává avatta (Budapest, Oxford, Berlin, Torontó). A Nemzetközi Népzenei Tanács elnökévé, a Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság díszelnökké választotta. 85 éves korában, 1967-ben hunyt el.
Kodály Zoltán zeneszerzői életműve a népzene szellemében született. Nemzetközi rangra emelte a magyar zenetudományt. Pedagógiai módszerét az egész világon alkalmazzák.
Jelen kiállítási anyag – a teljesség igénye nélkül – képeslevelezőlapok segítségével mutatja be a zeneszerző életútját, egyes műveinek ihlető forrásait és a Kodály-emlékeket.
Felhasznált szakirodalom:
Breuer János: Kodály-kalauz, Budapest : Zeneműkiadó, 1982.
Eösze László: Kodály életének krónikája, Budapest : Editio Musica Budapest, 2007.
Kodály Zoltán: A magyar népzene, Budapest : Editio Musica Budapest, 1997.
